Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

ÖTÖDIK FEJEZET

92 hagyni, s helyét ismét mint vadász elfoglalni, nem pedig süvegelve (c a p) **) s biztatva a falkát tovább is mellette nyargalni s ez által annak kitenni azt, hogy a vadat ne hajtsa, hanem csak nyargaljon utána, — könnyen következhetvén ebből az is , miszerint a falka , hacsak nem volna rendkívüli scent, egy sebes futást kezdhetne s végre a nyomon nagy szelesen átnyargalna, fölvetvén fejét, megáll a nélkül, hogy az, ki e hibát okozta képes is legyen azt újból jóvátenni, vagy pedig az oda érkező huntsmanvagy master of hound s-nak megmondhatni, meddig hajtották a kopók valóságosan a scent-et, mit ezeknek a hiba javithatása végett tudni okvetlenül szükséges. Ha tehát valaki a kopókat reá vezette a nyomra, legjobb lesz, ha azonnal visszatérve helyére, ügyel a vezető kopókra megjegyezve meddig, s minő helyig hajtottak azok valóságosan a seen t-en. Ki igy jár el, az a vadászatra nézve valódi hasznot eszközöl. Megjegyzendő azonban, miszerint szükséges az is, hogy azon bizonyos egyén ügyeljen és ismerje jól a kopókat, mert abból, bogy az egész falka egy bizonyos pontig csomóban szalad, még nem következik az, hogy a scent is odáig tartott. Igen gyakran történik , hogy a vezető kopók vesztvén a nyomot és pillanatnyi megállás vagy szaglálás által hátramaradván, már szokásból is az e közben előrohanó s nem biztos kopók után hajtanak, s ez által a falka még együttmarad és hajt, holott a scent már azon helyen elveszett, hol a vezető ebek habozni kezdettek. E szerint a huntsman*) A kopó falkát a huntsman süveggel kezében szokta nyomba vezetni, mit az angol „t o c a p"-al fejez ki.