Storcz Mátyás: A véreb munkában / Gödöllő, szerzői kiadás, 1929. / Sz.Zs. 1567

4. A hideg csapa követése

11 4. A hideg csapa követése. Nagyon sokszor volt alkalmam látni, hogy egyik-másik kezdő vadász a bevezetendő vérebet azonnal vércsapára tette. Hibás eljárás, mert ha először mindjárt vércsapára tesszük, az eb csak addig fog haladni, amíg elég vért talál, azután már nem tud helyesen vezetni, a havon lévő vércsapán pedig az eb csak arra szokik, hogy inkább a szemével, mint az orrával dolgozzék. Mikor az ebünk a visszahagyást, a bal lábnál való veze­tést a vezető mellett megtanulta, még napvirradata előtt men­jünk ki kutyánkkal oly területre, ahol biztosan tudjuk, hogy erősebb szarvasok váltanak be s ahol a csapát lehet látni. Üljünk ide le jó széllel és várjuk be a szarvasok beváltását. Ha látjuk, hogy a vad beváltott, várjunk egy fél órát, keljünk fel és a kis barátunkat a hátizsákunkkal, esetleg a fegyverrel is visszahagyva, menjünk oda, ahol a vad beváltott. Tegyünk a váltóra frissen törött zöld galyat, úgy, hogy annak a vége arra mutasson, amerre a vad csapája halad. Visszatérve ebünkhöz, ha jól és csendesen viselte magát, megdicsérjük és megsimogatjuk. Ha kutyánkat jól megdicsértük, magunkkal visszük és legalább 1-2 óráig más teendők után látunk. Ha véletlenül vad közelednék, szemeit azonnal fogjuk be és fordul­junk, nehogy figyelme a látásra terelődjék, hanem a szimato­lásnál maradjon. Nagy baj lenne, ha a véreb oly magasan keresne, mint egy pointer, mert az ilyen szokású kutya a ke­resésnél tökéletes sohasem lesz, miután az a keresésnél soha­sem fog az orrára, hanem csakis a szemére támaszkodni, amelynek adott hivatása teljesítésében a terepviszonyok követ­keztében nem sok hasznát vehetné. Egy-két óra múlva visszatérve a kutyánkkal oda, ahol zöld gallyal megjelöltük a csapát, eresz­szünk a vezetékből több szíjat és szólítsuk : „Hangos szarvas, szarvas, előre, keress I" Minden ilyen szólítás alkalmával mutas­sunk az ujjunkkal a földre, hogy tanulja meg mutatni a csapát. Ha ezután a csapára értünk vele, azt mindjárt érezni fogja, nyom­juk ekkor orrát kíméletesen a földre, illetőleg a csapára, majd simogassuk meg és szólítsuk tovább : „szarvas hahó" stb. így lenyomott orral kövessük 10-15-20 lépésre, majd simogassuk meg újból és szóljunk hozzá. Mutassuk meg továbbra is a csapát „mutasd", ha jól mutatja, megdicsérjük, „úgy, úgy Han-

Next

/
Thumbnails
Contents