Storcz Mátyás: A véreb munkában / Gödöllő, szerzői kiadás, 1929. / Sz.Zs. 1567
1. A véreb beszerzése. (Véreb fajok.)
A véreb. 1. A véreb beszerzése. Mindég oly nemzetségből szerezzük be fiatal vérebünket, melynek elődei több generáción visszafelé kimutathatók és az ősök, nemcsak külleme, de a fővad utánkeresésben is kiválóak voltak. Ma a törzslapok mutatják ki a fiatal véreb származását és a kiállításokon és versenyeken kapott kitüntetéseit, tehát ezúton válogassuk vérebünket. Vérebeink őseit a régi germánok a fővad vadászatainál használták, az elnevezésük Leithund volt. Ezt a Leithundot használták az erős szarvasok megállapítására, hogy azok hol és melyik erdőrészben állanak. Ezek a kutyák csakis az egészséges fővad csapán dolgoztak, mert sebzett vad utánkeresésére vérebek szolgáltak. Körülbelül egy évszázaddal ezelőtt a „Jágerhofi" erdőhivatal keresztezte a Leithundot az akkori kopóval és ezen keresztezés ivadéka a mai „Hannoveri" véreb. A német honban tenyésztettek különféle fajtákat. A Jágerhofi erdőhivatol tenyésztette ki a legjobb orrú és a legszebb fajt, mely 50—60 cm. magasságot ér el, színük sötétvörös, fekete pofával és fülekkel, háton kevés fekete szőrrel vegyítve. Van egy kitűnő véreb faj, ezt is a németek tenyésztették, Harzban. Ehhez a fajhoz, úgy tudom, a buldogokat is felhasználták, mert sok közöttük a geströmte färbe (vörös vagy barnás csíkokkal), ezeket Kavallier Hundoknak nevezik. Ott tenyésztik a világos sárga színű fajt sárga orral. Ez a faj testre nagyon nehéz, alacsony ugyan, de csapára igen kitűnő és kitartó.