Habsburg Rudolf: Tizenöt nap a Dunán / fordította Paszlavszky József. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1890. / Sz.Zs. 1478

Második nap

EST A DUNÁN. U kísérteties csengésű és a vadászt akaratlanul is a Valpurgis-éjre s a régi vadász-mondákra emlékezteti, élesen hangzott át a mocsarakból; a kacsák rápogva ereszkedtek alá a holt ágakra és a gémek egymás után hagyták el a ligeteket, mind ugyanabban az irányban vonulva a beljebb eső szárazföldi mocsarak felé; a parton a denevérek váltották fel a parti fecskéket és a varjak kényelmes repüléssel húzódtak éjjeli tanyáikra. Ez a gyönyörűséges kép csak rövid ideig tartott. A jobb parton ismét elhagytak bennünket a berkek s helyökbe a Duna felé függőleges irányban vonuló keskeny halmok lánczolata lépett, melynek mindkét oldalán lapályos földet láttunk. A mennyire a mind jobban és jobban leereszkedő éjben észrevehettük, a halom tövében, a parthoz közel, egy templom emelkedett ; a kutyaugatás és a hazatérő pásztorok kiáltásai falu közellétét árulták el. A bal parton folyvást berkeket láttunk, melyeket csak néhol szakítottak meg mocsarak. Egész este künn állottunk a fedélzeten és gyönyörködtünk az élvezetes szép tájképekben, de egyszersmind ornithológiai megfigyeléseket is tettünk. A kapitány jelentette, hogy néhány perez múlva kikötünk; az éj is beborította sötét szárnyával az egész tájékot, azért elhatároztuk, hogy asztalhoz ülünk. Mikor a fekete kávé, szivarral és vadász-históriákkal fűszerezve szerencsésen eltűnt, egy keveset még dolgoztunk jegyzeteinken és a naplón. A hajó már régen állott s fedélzetén is nagy nyugalom uralkodott. Ki sem tekintettem többé; de a sötétségben kevés hasznom is lett Rudolf trónörökös, Tizenöt nap a Dunán. J