Habsburg Rudolf: Tizenöt nap a Dunán / fordította Paszlavszky József. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1890. / Sz.Zs. 1478

Második nap

MOHÁCS KORNYÉKÉN. s ha Adony annyi sokáig nem foglalkoztatott volna bennünket, már a délutáni órákban megérkeztünk volna Apatinba. Mohács kiterjedésére nézve elég nagy város, jellemére nézve pedig igazi magyar falu. A piaczon, közel a kikötőhöz, néhány emeletes ház büszkélkedik. Egyszerűen elhajóztunk mellette, hogy időt ne veszítsünk. Mindjárt a város alatt egész sereg vízi malom jelzi, hogy valami nagyobb emberi telep közelében vagyunk. Mohács nevéhez a magyar történetben szomorú emlékek fűződnek, melyek a nép ajkán még ma is élnek. Minden magyar, a ki a Dunán erre utazik, bánatosan tekint Mohács véráztatta mocsaraira, melyekben királyával együtt annyi derék magyar lelte hősi halálát. Mindjárt Mohács alatt ismét gyönyörű kép tárult szemeink elé. A jobb parton terjedelmes síkságot lát tunk halomsorokkal koszorúzva, melyek közül a távolban, tőlünk délre, egy hegyes, kúpformájú hegy emelkedett ki. Ez volt az első eset, hogy ezt a hegyet láttuk, mely igazi hű barátunkká vált s melyet a legközelebbi napokon különböző irányokból ismertünk meg. A bal parton mocsaras rétek és legelők terülnek, melyek azonban már a berkek területéhez tartoznak, a mennyiben hátterökben erdők szalagja húzódik végig. Az alkony beköszöntött; a nyájak közeledtek a falvak felé; a Nap a halmokra ereszkedett alá s nemsokára el is tűnt mögöttük. Felhőtlen égboltozat terült fölöttünk s csak a nyájak kolompjának hangja, meg a bíbiczek kiáltozása zavarta az ünnepi csendet. Mintegy esti nyolcz óráig lehetett még haladnunk; addig