Habsburg Rudolf: Tizenöt nap a Dunán / fordította Paszlavszky József. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1890. / Sz.Zs. 1478

Második nap

IO MÁSODIK NAP. HODEK és fia, egy vadásztól vezetve, az elejtett gémekkel a hajóhoz ment, hogy a madarak ne legyenek sokáig a Nap forró sugarainak kitéve. Mi a már említett ösvényen indultunk el és csakhamar egy buján zöldellő sűrűségbe értünk; a gémtanya szálas erdeje lassanként eltűnt, a fák mind alacsonyabbak s az alja-növényzet mind sűrűbb lett. Utunk kezdetben egy faiskola mellett, egy kis réten vezetett át a Duna egy nagyobb ága partjára, mely a szigetet egyik oldalon határolja. A meredek, szakadékos partok fölött parti fecskék röpködtek s a víz tükréről lármás repüléssel tőkés kacsák emelkedtek fel. A bokrok mind jobban gyérültek s végre egy legelőre értünk, melyen csak néhány fiatal fa, leginkább gesztenyefa volt. E legelő mellett szántóföldek voltak s a szántóföldek túlsó oldalán megint alacsony erdő látszott; ennek a szélén néhány feltűnő magas szilfa állott csoportban, melyeken fészkek, s a fészkek felett, mint fekete pontok a kárókatonák látszottak. Mikor a Duna-ág mentén a szántóföldeken haladtunk át, gyönyörű kép tárult elénk. Az egyik oldalon feltűntek a gémtanya buján zöldellő magas fái, körülkoszorúzva áthatatlannak látszó sűrű bokrokkal; felettök kóvályogtak, keringtek a felzaklatott gémek; egyesek, a mint fehér mellökre rásütött a Nap, világító csillagoknak látszottak a magasban, mások, hosszú nyakukat kémkedőleg nyújtogatva, lassú szárnylegyintésekkel alacsonyan röpködtek a fák teteje körül. A mint egyes szélrohamok, valami viharos eső előpostái, megmegfordították a leveleket, ezüst színben világoltak a