Habsburg Rudolf: Tizenöt nap a Dunán / fordította Paszlavszky József. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1890. / Sz.Zs. 1478

Második nap

CSEPEL-SZIGET KÖRNYÉKÉN. Idáig a part kopasz, fátlan és szakadozott volt. Az olyan helyeken, a hol a part egy pár méterre fölemelkedik, temérdek parti fecskét láttunk, melyek sűrűen egymás mellett ásott lyukakban fészkeltek. Különben a Dunán kevés élet volt. Néhány vetési és hamvas varjú húzódott át az egyik partról a másikra; az ár-borította réten tőkés és csörgő kacsák úszkáltak, avagy egyenként vagy többenként vonultak el hajónk fölött. Egy földnyelven, mely a folyó fő ága és egy elöntött rész között szabadon állott, emlékezem, mintegy húsz tőkés kacsát láttam együtt, s valamennyi kácsér volt; valószínű, hogy a tojók költöttek és ez a praktikus madár jobbnak találja, hogy oldalbordáját ilyen házi foglalatosság közben elhagyja s egy húron pendülő társaival bekalandozza a vidéket. Bíbiczeket is láttunk, a mint lengedezve röpködtek és mindenfelé alakoskodtak a nedves rétek fölött. Minél délibbre jutottunk, annál inkább kezdődött az eleintén gyér, később azonban berekszerűen sűrű fanövés; a helységek a folyó közelében mind ritkábbak lettek és fogyásukkal mind sivárabb és műveletlenebb volt a folyó legközelebbi környéke. Először csak egyes kis szigeteket láttunk sűrű berkekkel, később azonban gyakoribbak lettek és a Duna mindkét partján is, bár keskeny, de buja-zöld berek-szalag húzódott végig. Az első fél órában a tájképeket nem igen tanulmányoztuk ; alig volt Pest a hátunk mögött, éhes gyomrunkkal kellett leszámolnunk, mely tegnap óta, Bécstől, semmi feldolgozni valót sem kapott.