Habsburg Rudolf: Tizenöt nap a Dunán / fordította Paszlavszky József. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1890. / Sz.Zs. 1478

Második nap

A HAJÓ. 7 én nevemet viseli és állítólag valamennyi hajója között a leggyorsabb. Belső berendezése is kitűnő és — miként később igen nagy örömünkre tapasztaltuk — a vendéglőse is igen ügyes ember volt. Belső helyiségeinek beosztásában sem volt kívánni való. Egy nagy ebédlő, mellette egy kis dohányzó-szobával, melyet később madárbőreink eltevésére használtunk, valamint az egész fedélzet volt a mi kaszinónk; az ebédlőben egy asztalt íróasztalnak rendeztünk be. A kerék-dobok mellett több kis hajó-szobát BOM BELLES

, a két természettudós és BOHUSLAVEK, az én titkári hivatalnokom foglalt el. Egy nagyobb teremben, mely az ebédlő alatt valószínűleg az utasok nappali tartózkodására való volt, sógrom meg én helyezkedtünk el; egy kárpit és egy vendégfal mindegyikünknek egy-egy külön szobát alakított belőle. Elől, a fedélzeten, vitorlavászontető alatt, több asztalon, HODEK laboratóriumának csináltunk helyet; alatta volt az ő és fia számára a szoba, melyben kényesebb munkájokat is végezték. A többi szabad tért a szolgaszemélyzet foglalta el. Az idősebb HODEK a kikötőben várt reánk s Apatinból a legkedvezőbb hírekkel jött elénk. Az ifjabb HODEK még Bécsben csatlakozott hozzánk. Mikor a hajón otthoniasan elhelyezkedtünk, a málha a vasútról szerencsésen a hajóra került s néhány telegrammról gondoskodtunk, megindultunk. Mindnyájan a fedélzeten állottunk; nagy momentum volt, az expediczió megkezdődött. A lánczhíd fölött, a budai part mentén, lassú szárnycsapással egy fekete kánya vonult a Gellért-hegy felé: az ornithológusoknakjó ómen. Ez