Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434

Bencze

52 mostanság sem ismeretlenek, bizonyítják az alábbi adatok, melyek szerint az 1901. évben, a gróf Weukheim Frigyes-féle uradalmakban 14,927 db., Csekonics gróf zsombolyai uradalmában 7361 db., Almássy Dénes gróf alföldi uradalmában 5077 db. nyulat lőttek. A hol annyi a mezei nyul, mint nálunk, nehezen érthető meg, hogy ez a szapora faj is kihalhatott — mondjuk — a keleti Friz szigeteken, a hol az üregi nyul helyettesiti, mely egy időben áskálódásaival azoknak a szigeteknek a létét is veszélyeztette, de hála a fürdövendégi koczapuskás bandának, Norderneyben újból kipusztuló félben van. Bezzeg akad abból is hazánkban fölös számmal, hiszen a gödöllői koronauradalomban 1901-ben 2280 drb, Coburg Fülöp herczeg vadászterületei n pedig 1775 db jutott puskacső elé. Alig van tehát még nálunk ok arra, hogy valaki olyan irigy puskás legyen, mint Miska barátunk, a ki mikor a szomszédja ledurrantotta a körből közöttük menekülni igyekező nyulat, habár az a kiskörmét sem mozgatta többé, mégis rálőtt a kimúlt párára, odakiáltva szomszédjának, hogy: a fele az enyém! De hát a mi barátunk egészen klasszikus példák után indult ebben is. Rodenbergi Zdenko, mert Przemysl Ottokár tilalmas erdejében egy nyulat lött, azért az egy nyulgerinczért a frauenburgi várral fizetett! 1541-ben pedig az történt, hogy Hohenlohe Fülöp gróf egy nyulat hajszolt fel vaczkából, és azt üldözőbe velte. Ám Hennebergi Poppo gróf kutyáival elfogatta a nyulat, amiért annak felét kívánta magának, Fülöp pedig egészben a magáénak vallotta. Párviadal volt a vita vége, mely Fülöpre nézve halálos kimenetelű lett. Poppo, hogy vérboszus folytatása ne legyen a dolognak, Fülöp fivéreivel kiegyezkedett s hogy az egyházzal is kibéküljön, az öhringi kórház javára 2200 forintos adományt volt kénytelen tenni. S mindezt egy nyúlért, egy közönséges Lepus timidusért, nem is holmi Hirschovski zajacért, mely a jámbor csári-i tótoknak sötét emléke. A morva-szentjánosi uradalom egykori tulajdonosa, Hirsch báró ugyanis vérfelfrissités végett valami nagy nyultermettel ajándékozta meg a nyitrai tótság faunáját. Miután pedig nem igen vadászgatott, roppantul elszaporodtak ezek a kártevő rágcsálók a vidéken. Ha pedig egy elkeseredett tót tőrbe csalt egy ilyen zajacot, biztosra vehette, hogy a Hirsch báró emberei azt kiszimatolják és perbe fogják. Volt eset, hogy a szegénytót egy Hirschovski zajacért — mint Rodenberg a frauenburgi várral — a viskójával fizetett.