Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434

Szárnyasvad

49 ban, miből következtethető, hogy gyakori volt a hosszucsörü nálunk, ha nem is annyira, mint a húros madár, melyet a trencséni bosnyákok, a turóczi, bajmóczi es bukóczi tótok késő öszszel és télen roppant mennyiségben fogdostak s fognak ma is, elgyalogolván áruikkal Bécsbe és Budapestre. Megjegyzendő különben, hogy a tót atyafiak kötegeiben néha csak elvétve találkozik egy-egy liuros madár, helyettük más, nagyságra hasonló madár annál több. Thurzó ily apró madaraknak is nagy kedvelője lehetett, mert számos levelében megköszöni a nejétől küldött madarakat, melyekről jóllehet csak egyszer, 1602 november 16-án irt levelében emliti, hogy hurosok, de semmi okunk föltenni, hogy az 1598 november elején, 1602 október 4-én, október 26. és 29, november 2. és 10-én küldött madarak másfélék voltak volna. Thurzó 1593 szeptember 2-ikán a trencséni fürdőből tizenhat fürjet és egy harist küldött nejének. 1597 október 10-én pedig ezt irja Semptéröl: «Öcsém uram én általam szolgálatját ajánlja és az minemű kicsiny madaracskát. meglőtt, hogy lássad, hogy jó lövö ö kegyelme, neked küldte.» Vizi szárnyasok hazánk nagy terjedelmű tavai, lápjai és mocsáraiban hogy óriási mennyiségekben tanyáztak, arról sok adatunk van. Bertrand de la Broquiére, amint a szentföldről visszatérve, 1443-ban hazánkon átutazott, szertelenül elcsodálkozott azon számtalan darvakon (grues), miket Szeged táján megpillantott s a sok vadludon (outardes), melyeket Szeged piaczán árultak volt. De nem kevésbbé csodálkozott volna azon, a nagy és kis vadászathoz tartozó számtalan szárnyasokon, melyek a nagytavak környékét p. a Fertő Bánságát a legújabb korig ellepték. Ez okon azután III. Károly gyakorta vadászott a Fertö-tő vidékén, s egy ilyen vizi vadászat alkalmával 1740-ben halálosan meg is hült. Még sajátságosabb látványt nyújtott egészen a jelenkorig a Sárrét, egy annak idején 28 • mértföldre kiterjedő lápos terület, illetőleg nád, sás és kákarengeteg, melyen át a rákjairól hires Berettyó, a Sebes- és Fehér-Körös vették szabályozatlan szeszélyes folyásukat. A fövadhoz számitott gödények, kócsagok, vakvarjuk, aztán a bölönbikák, karakatonák, a kisvadászathoz tartozó vadludak, lilik és gyöngyvérek, a töke-, kercze-, kanalas-, csörgö-, fütyülő-, telelő-, buksi-, czigány-, fehér-, törpe-, nyílfarkú-, fáczán-, kontyos-, örvös-, töke-, tükör- s a jó ég tudja még miféle ruczák, szárcsák és vízityúkok Dr. Rodiczky J. A hazai vadászat múltjából és jelenéből. 4