Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434

Gímszarvas és zergevadászatok

Gímszarvas- és zerge-vadászatok. A rötvadnak pogány hitregénkben és keresztény legendánkban nevezetes szerepe jutott. Hun eleink egy szarvastehenet űzvén, találták meg az utat az európai uj hazába. I. Geyza király pedig, mikor a helyet keresné, hol fogadalma szerint a Boldog-Asszonynak monostort építene: «eljőve egy nagy szarvas és ennek szarvain sok égő gyertyák valának és előtte ott kerenge. Mondá Geyza király: micsoda csudaszarvas ez? És a szolgái hozzá kezdének lőni és mindjárást beszökellék a Dunába: és senki utána nem látta. Mondá László herczeg : Istennek angyala volt ez. . .» Abban, hogy Geyza a váczi erdőben szarvassal találkozott, mi csodálkozni való sem lett volna, ha agancsai nem girandolok, mert hazánk az Árpádok alatt roppant bővében lehetett a fövadnak. A Névtelen kir. jegyző emlit egy «Möns cervinus»-t, mely «Szarvas halom»-tól vette nevét Szarvas városa. Szarvas vidékén u. i. hajdanában sok szarvas tanyázott, mit a helynek legelő és vizben bővelkedő volta eléggé megmagyaráz. Zsilinszky* Szarvas első birájának elbeszélése után fölemlíti, hogy még a XVIII-ik század elején egesz csapatok ban legeltek a szarvasi vár körüli réteken és cserjésekben. Markovicz szarvasi lelkész pedig verses krónikájában megénekelhette a csabai papot Szalayt, hogy szeliditett szarvasokon ellátogatott Szarvasba: Nam domuit cervos fecitque repente jugales Queis Csaba ad Szarvas sueverat ille vehi. Hazánk hatalmas agancsosokban ez idö szerint is igen gazdag. Tudjuk, hogy a béllyei pagonyokban a német császár is szívesen cserkészik. Felséges királyunk pedig az 1190 szarvasbika és 1313 szarvastehén közt — miket teritékre hozott — a legkapitalisabbakat alighanem hazánkban ejtette. * Szarvas város története. Pest, 1872. 1—2. 1.