Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434

Dúvadak pusztítása

40 közölt löjegyzékek szerint elejtetett: 1894-ben 380 darab, 1895-ben 353 darab, 1896-ban 385 darab, 1897-ben 340 darab, 1898-ban 275 darab, 1899-ben 273 darab, 1900-ban 297 darab. Egy brassói krónikás szerint 1614-ben oly hatalmas ordasok mutatkoztak, hogy az emberek oroszlánoknak vélték őket. Ma meg nem éppen ritkaság, hogy a képzelet valami bolyongó kuvaszban — ordast lát. De annyi áll, hogy még sok viz fog lefolyni a Maroson, mig elmondhatjuk, hogy nálunk a farkas — volt. Hogy a farkas, ha egyedül van és az éhség nem kinozza, mennyire gyáva, bizonyítja egy Mikle András nevü körtvélvesi oláh, ki immár negyvenöt éve azzal foglalkozik, hogy nyár elején bejárja a havasokat farkasfészkek felkutatása végett, melyekből ezerszáz farkaskölyköt szedett ki, a nélkül, hogy a haja szála is meggörbült volna. Azt beszéli Mikle az érdeklődőknek, hogy a farkasszülö nem mer hozzá közeledni s ha észre is veszi, hogy kölykeit viszi, nagy körben körülfutkossa, csahol s jóllehet egy gyönge kis botnál egyéb fegyvere nincsen, soha még baj nem érte munka közben. Gyakran megesik, hogy a farkas barlangszerü odúba rejti fészkét, s éppen akkor ér oda Mikle, mikor az anya fiait őrzi. Ilyenkor bóditó füvekből nagy füstöt csinál, s ha már az öreg elkábult az odúban, lebunkózza. Legtöbbnyire századokat látott fák gyökerei alá rejti a farkas kölykeit, néha hét-nyolcz is van belőle, rendszeresen azonban három-négy. Egy farkaskölyökért 12—15 koronát kap Mikle az ö állatsereglet-tulajdonos vevőitől, azonfelül még a vármegyéből is megkapja a tagliát. Nem csoda, ha oly hiven kitart mestersége mellett, akár az ö pecsenyeskai honfitársa, ki a németeknek viperákat és skorpiókat árusit. A farkas alakja kőiül nagy mondakör támadt. Kevés ebben az idyll, mint a Romulus és Remus szoptató dajkájáról, a latiumi farkas-szukáról szóló mesékben. Ellenben alig, akad gyermek, kinek háta nem borzongott volna a kis Rothkäppchen farkas-kalandjainak, vagy a farkasverembe pottyant szegény muzsikus szorongásainak hallatára. A germán népeknél még most is kisért a «Werwolf» alakja, csak ugy mint a szlávoknál, kik hisznek a «prikulicsban», a ki bármikor farkassá változhatik át. A magyar néphiedelem «farkaskoldusa» rokon ama babonás lényekkkel; csakhogy valamivel emberibb, amennyiben a gazdája által sanyargatott juhász, vagy a számadó által megkínzott bojtárból válik halála után farkas, mely gonosz gazdájának nyájára