Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434

Dúvadak pusztítása

38 kizavart példány tünt fel a frízek látóhatárán. Tartományi költségen menten lovasitottak egy jágert, hogy a félelmes dúvadat annál eredményesebben üldözhesse; számtalan hivatalos hajtóvadászatot rendeztek tiszteletére, de egy teljes évtizedig hiába volt minden fáradozás. Csak 1776-ban sikerült egy arlei parasztnak a hires ordast, elejtenie, a mely cselekedetével Fríziában nagyobb hirretett szert, mint Nimród maga. Könnyű a laikus embernek ezen az évtizedes hajszán nevetni. Aki azonban a farkas természetét csak némileg ösmeri, nem fog az oly sokáig tartott meddő kísérletek fölött pálczát törni 1 Hajtóvadászata csak az esetben számithat sikerre, ha igen nagy területen keríthetjük körül. Az ordas, kivált ha maga van, roppant óvatos állat, mely gondosan kikerüli a vadászt és szinte hihetetlen, hogy mily gyorsan koczog «hegyen át, völgyön át, tüskön-bokron keresztül», ha megérzi, hogy szorul a kapcza. És ez a vérengző gyilkos éppen nem válogatós inyencz. Ha egyik társuk megsebesül, menten fölfalja a kedves rokonság s ha nem juthat kövér ürü vagy ropogós disznópecsenyéhez, megelégszik egy sovány luddal vagy tyúkkal is. Azért mondja a fríz közmondás : «Beter wat as heel nix, sa de Wulf, un fratt he'n Mügg» (Jobb a valami a semminél — mondá a farkas — és megevett egy legyet.) A milyen ritka a farkas immár Európa nyugatán, épp oly gyakori még keleti részeiben, nevezetesen Oroszországban, a hol a statisztikusok ugyan még nem irták össze őket hivatalból, de azt már konstatálták, hogy a farkasok okozta károk évenkint. 30—40 millió rubelre rúgnak. Ha igaza van Lazurevszkinek, ki az orosz farkasok számát 200,000 darabra becsüli, akkor minden ottani farkas évenkint kétszáz rubeljébe kerül az orosz nemzetgazdaságnak. Oroszországból aztán, — hogy az Írmagja valahogy ki ne fogyjon, — időnkint nemcsak báránybőrbe öltöztetett politikai emisszáriusok képében, hanem egész falkákban átcsapnak hozzánk. így volt az a mult század elején, mikor franczia ágyuk dörgése elöl tömegesen váltottak át az orosz medvék és farkasok Felsö-Magyarországba. Akkoriban az éhes ordasok világos nappal törtek be a falvakba és — a krónikások szerint — a házuk előtt üldögélő asszonyok karjaiból ragadták ki a kisdedeket. Az időben a zemplénmegyei Mikován és Dricsnán, a veszett farkasok több embert megharapván, nem csoda, ha a vármegye, Isegrimm ellen keresztes háborút prédikált. A farkas intact bőrének contributioképen való