Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434
Dúvadak pusztítása
36 (medveölő) czimre, mivel a ruthenek aztán a medveölő összes családtagjait megtisztelik. A székely góbé is szekerczével megy a «toportyánféreg»-nek. A román előtt sincs a medvének különösebb becsülete. Ha az ember medvevadászaik elbeszéléseit hallja, azt hinné, hogy annyiba veszik a medvét, mint egy seregélyt. Akad közöttük, a ki egymaga legalább husz medvét lött, söt a derék Gligor, ha jól bepálinkázott, ötvenre vitte föl. Szegény Charles Bonernek bár ezek közül csak egy is jutott volna! így azonban járt kelt Erdelyben, megragadván minden alkalmat, hogy egy ottani medvével szembe szállhasson, — mind hiába! Mikor egyszer már csakhogy teritékre nem hozta, a csúfondáros sors egy kis vámhivatalnokot vetett útjába. íme ennek a története : Egy izben a Barczaságban medvevadászatra indult. A hajtók a völgybe vezető lejtön, egy mély ut mellett állíttatták föl azon biztatással, hogy a medvének okvetlenül erre felé kell jönnie. Nagy időbe telt, mig egyszerre zajt hall. Ahá a medve ! Az állat meg-megáll, aztán nehéz léptekkel ismét tovább üget. . . No, most mindjárt kitör a sűrűből ... De ime Bonerhez közel lövés, reá tompa morgás hallatszik s egy medve legurul a meredélyen. Meglőtte volt pedig a medvét, úgyszólván Boner orra előtt, a falubeli vámhivatalnok, ki csakúgy a maga szakállára titokban követte a vadásztársaságot, özönvizelötti ócska Schiessprügel-lel a vállán. Mikor a medve hosszas hajsza után holtan összerogyott, iziben ott termett volt a kis vámos is. Ráfeküdt a rengeteg állatra, megveregette lágyékját, átkarolta nyakát és kurjongatott örömében. Boner pedig, az angol hidegvérhez valóban méltóan, erről az esetről csak azt jegyezte meg : «Ezen embernek itt éppen semmi dolga sem volt, és magaviselete igen bosz szántott, hiszen be sem volt mutatva.» Nem tudok különben vadászatot, amely annyira függne az u. n. véletlenségtöl, mint a medvevadászat sikere. Felséges urunk és királyunk maga 36 év alatt egyetlen egy medvét hozott teritékre. Néhai Rudolf trónörökös, a ki pedig épp oly bátor, mint szerencsés medvevadász hírében állott, kénytelen volt a magyar Svájczban (Máramaros vármegyében) medvére tervezett vadászkirándulásból eredmény nélkül haza térni. Ellenben Kóburg Fülöp koburggóthai herczeg gömörmegyei szuhai pagonyában 1885. évi február 13-án egy oly hatamas medvét hozott teritékre, a melynek hátsó talpának nyoma 23 cm. hosszú és 7 cm. széles volt.