Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434

Solymászat

19 A czifra bóbitával ellátott kápa által megvakított sólymokat a sólymászinas négyszögletes u. n. saroglyán czipelte ki a vadászterületre, mig az urát lóháton követö, czifra ruhába s ura színeibe öltöztetett sólymász vastag szarvasbőr keztyüs kezében tartotta az almadárt, egy szárnyakkal ellátott darab fát, melyet a sólyom után dobott, ha ezt vissza akarta csalni öklére; oldalán ott lógott a solymár tarsolya, melynek egyik rekeszében élö galambot és hust tartott, a sólymok megvendégelésére; mig a másik rekeszében rövidebb-hosszabb szijak foglaltak helyet a sólyom béklyózására, tük a netalán megsértett szárnytollak kijavítására. IV. Bélának, az esztergomi érsekségnek néhány az esztergomi várhoz nem tartozó mezőség adományozásáról szóló okmányában, szintén említés tétetik sólymászokról, valamint hogy szó van egy ilyen okmányban Jolántárói, mint fdia Comitis Falconariorumról. I. Lajos Anjou-házbeli királyunk fényűző udvarán természetesen virágzott a sólymászat is, söt fösólymára Magyar László irodalmilag is művelte e sportnemet, müvet irván róla, mely Hiefeld Eberhardnak «Aucupatio» czimü müvéhez forrásul szolgált. Csak mellesleg jegyzem fel azt az érdekes jelenséget, hogy maga egy fejedelem is irt egy tractatust*) a sólymászatról. Ez II. Frigyes volt, a középkor egyik legérdekesebb királyi egyénisége, ki a német nép emlékében oly tartós nyomot hagyott, mint akárcsak Mátyás az igazságos hazánkban. Ugyancsak ez időben a hires Albertus Magnus is irt müvet a sólymászatról.**) Mária királynéról tudjuk, hogy lovas vadász volt s midőn magánosan vadászgatott a budai hegyek közt, lovával elbukott, minek következtében 1395-ben meghalt. Hogy a fényűző Zsigmond is gyakorolhatta a sólymászatot, természetes, mikor Lengyel Ulászló 1412-ben a régi királyi jelvényeket Zsigmondtól visszakapta, ajándékul többi közt vadászatra betanított madarakkal (avesque varii generis ad venandum instructas) kedveskedett a királynak.***) Korvin Mátyás alatt az Anjou-kor legfényesebb vadásznapjai tul lőnek szárnyalva. A rózsaszüzei által ujabban *) Nyomtatásban legelőször Ágotában jelent meg 1596-ban, ily •czimmeí : «Reliquia librorum Friderici II. Imperatoris, de arte venandi cum avibus, cum Manfredi Regis additionibus ex membranis vetustis nunc primum edita.» **) Megjelent a fentebbi munkával együtt Ágotában 1596-ban, valamint Lyonban 1651-ben «de falconibus, asturibus et accipitribus» czimmei. ***) Dlugoss, História Poloniae 1791. 2*