Retski András: Néhány szó az agarak futásáról, azok közti különbség megitéléséről, bírák kötelességeiről, kellékeiről. Pest, 1851. / Sz.Zs. 1445
14. §.
tekintélyes férfiú megrovatni magát nem akarta, miután tavaszszal már a' törvény tiltja a' vadászatot. Mindkettőnek igaza volt, de nem az én állitásaim ellen , hanem csak morális szempontból. Az egyiknek azt felelém : hogy az elvért feláldozom magát az agarat, nem csak körmeit; miután az én magyar agaram is ott szaladt volna; — a' másiknak pedig azt mondám : hogy inkább september és october hónapokban ne menjen ki egyszer sem , mert a' mit akkor megfogat, szinte tavaszszal megfiadzanak ; 's ha egy hónap alatt megfogatna ötvenet, martius végén csak ötöt fogasson, magát jobban ki fogja elégitve látni, a' közönségnek pedig tizenöt nyulat enged által, mert az öt nyúl, ha mind nőstény lenne is, harmincz fiat nevelhet fel egyremásra 's az anyákkal az egész harminczötre üt; . . . 's még ha megperelik ezen allegatio mellett talán a' biró absolválja is. — Denique jó nyúlon bajos látni őket, mivel nagy urak kezei között vannak az angol agarak, kik kényelemhez szokva csak öszszel szeretnek vadászni, már pedig azt tapasztalásból állithatom , hogy sok olly sebes magyar agár is