Retski András: Néhány szó az agarak futásáról, azok közti különbség megitéléséről, bírák kötelességeiről, kellékeiről. Pest, 1851. / Sz.Zs. 1445

14. §.

I? 6 O, 9 (j> ^. ^ C-J 6 3

6 r) látott, az én fiatal Lármámnál; pedig én öt nem a' leghatalmasabbak közé számitom. Ha az angolnak olly erős és futós nyula volna, mint itt Magyarország több helyein; meghiszem, hogy akkor az agarai is a' legerősebbek lennének, mert O O 7 ha szorgalommal, okszerű párzás által oda tudta vinni, hogy legsebesebbek az agarai; ugyan olly gond mellett a' leggyözösbre is szert tehetne; de miután minden nyulat sebes futásában ott utói érhet, és meg is foghat az agár, ugyan nevetséges volna arra igyekezni , hogy lassabban érje utói, és magát a' nyúllal együtt kifárasztva tétesse a' nyeregbe. Még Magyarországban a' dolog ellenkezőleg áll; a' rosz középszerű nyulakat, itt is utói éri és fogja ugyan a'jó sebes; hanem a' leghatalmasabbakat csak a' legjobb érheti utói egyszer-kétszer sebes futásában; a' megfogás pedig nagy rogyadozások között történik, és vajmi ritkán. Innen is azt húzom ki, hogy a' melly agár igen sebes, az egy hatalmas homoki nyulat meg nem foghat, mert hasebes futásban elérte is néhányszor 2000 ölig, vagy tovább ki nem bírhatja ; ezen alól pedig egy A — ——-Q/CXdnJ