Retski András: Néhány szó az agarak futásáról, azok közti különbség megitéléséről, bírák kötelességeiről, kellékeiről. Pest, 1851. / Sz.Zs. 1445

7. §. De lássuk most a' jó győzős agarat

szebb clistantián is a' nyulat többször hatalommal nem érte, 's a' mentőhelyen is rajta nem hajtott. Különben ez eseteket a' jó agarász — a' nyúl csak casualiter menekedvén meg — mindenkor fogásnak számithat. Egyenes futásban O oj azonban ama' jó győzőnek, bármilly hosszú legyen is a' hajtás, megállani nem szabad, de máskor sem, kivévén a' következő eseteket. 1-ör. Midőn a' meleg szerfelett nagy. o o«/ 2-or. Ollyan nyúlon, melly 15— 20 vágáson túl fogatja meg magát. Mivel illyen esetben a' sok dere kai ás b a beleúnván, az agár elfulad, ' o " sőt a' guta is megüti. Megmutatta azonban, hogy egyenes futásban, mind sebesebb, mind győzőbb volt a' nyúlnál. 3-or. Ha a' íiatal agarakra hajtás közben komondorok szaladnak , vagy ha jégnek fut a' nyúl. Ellenben a' gyalogló kutva a' nyúlról O O J J soha sem áll le. Ha nem éri, szemmel kiséri azt végtelen térségen 's csak akkor éri utói, ha a' nyúlból a' szuszt kiszoritotta. És ezt nevezzük belemaradásnak.