Retski András: Néhány szó az agarak futásáról, azok közti különbség megitéléséről, bírák kötelességeiről, kellékeiről. Pest, 1851. / Sz.Zs. 1445

5. §.

Ellenben a' kevesbé hozzá értőknek, raeo-szoritott téren vadászóknak, 's kik magokat aga' 00 raikkal annyira kimélni szokták, miszerint zordon kritikus időkben, (midőn a' nyulaknak kétségen kivül nagy erejük van a' futásban) agarászni nem járnak ; — ezeknek megengedem, hogy inkább a' sebes jó agarakat pártolják. De azután , ha arra a' leghatalmasabbra reá akadnak , ne fogják agaraikra , hogy betegek; mert liigyék el, hogy a' sebes agárnak; — az alföldön, minden 50 nyúl között; homokon, Pestmegyében pedig — decembertől aprilig — minden 10 nyúl között találnak egyet, mellyet meg nem fog. Holott a'jó győző csak casualiter ereszti el a' leghatalmasabbikát is. Egyébiránt — mint mondám — a' hely és individuumoktól függ az egész. Ha minden évben Kotsérra nem járnék, én is a' sebes jót választanám , — mig most és jövőre leginkább a' jó győzőkre fordítom figyelmemet. Nevetséges állitásnak tetszhetik ez sokak előtt. Hiszen — mondja valaki — az én agaram, egy messzes , öreg, 9 fontos nyulat 2000 ölre fnrrntt• — honnan tehát e' vakmerő állitás?... 9