Természetihistoria a' gyermekeknek / mellyet Raff György Kristián göttingai tanító után [...] kiadott és kinyomtattatott Fábián Jósef. Veszprémben, Számmer Mihály, 1799. / Sz.Zs. 1468

I. Növevények-Országa

A* Fákról és füvekről. 63 Asbefinek vagy Amiántnak hívnak lehetne gyóltsot kefzíteni, még pedig a' mi leg furtsább ollyan gyóltsot, meliy a' tűzben meg-nem ég, mese bizonyosan úgy e'? Épen nem; igaz ez-is. Az A beft valósággal egy ollyan puha, és lágy kő, mellyet hofzfzú fonalakra el-lehet ofztani, és mint a' lént, meg-lehet fonni és fzőni. De az illyen fonás igen fok munkával jár, e's nagy költséggel. Nagy hafznok vólna benne a' mi mosó afzfzonyainknak, ha minden fehérruhák Asbeftből volnának; mert így a' fzennyes ruhákat tsak a' tűzbe kellene vetni, hogy megtifztulnának, mert ha azok megtüzesednének , kimenne minden fzennyek. De annyifzor egy fehérruha fem állaná-ki a' tüzet, mint a' mennyifzer meg-lehet mosni. A' régi Rómaiak ebből a' kőből vagy az Asbeft lenből kéfzítették a' magok megneméghető gyóltsaikat, és az ő Csáfzárjaiknak, 's más főembereknek hólt tefteiket azokba takargatták, és azután úgy égették-meg, hogy a' megholtaknak hamvaikat tifztán fzedhessék öfzve. * Jegyezzétek-meg ez alkalmatossággal édes Fiaim! hogy régenten fzokásban vólt, hogy a* halottakat nem temették-el; hanem megégették; és ofztán a' hamvokat kiilönkülön edényekben tartogatták, mellyeket Urnáknak hívtak. Láss többet * Lásd Vlinii Hiß. Nat. Lib. 19. Cap. T. — Mit mondjunk arról a' megéghetetlen Lárixról vagy veres fenyőről, mellyröl Vitrwvius Archited, Lib. a. Cap. 9. és Vilnius Hiß. Nat. Lib. 16. Cap. 10. hóiknak? és arról a' C

melius Larinusról , mel!y?t régen Caefar az Alpeseken nem tudott meggyújtani, is megégetni ?