Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A falkavadász lovas tudnivaló dolgai a külsőségeket illetőleg

85* tározását stb. illetőleg a kezdőnek talán a legjobb tanács az, hogy lovát egy oly helyen tartsa, ahol lova tapasztalt és mindig tanulni vágyó istállómester gondozása alatt van, ahol nemcsak lovát látják el jól, hanem emellett a kezdő meg is tanulhatja a lóval való bánást. Azért hangsúlyozom, hogy nem elég, ha az istállómester csak tapasztalt ember e téren, mert az úgynevezett tapasztalt emberek közt nálunk igen sok a maradi ember, kik szégyenlenek tanulni és azon az alapon, hogy „mindig úgy csinálta, még az öregapja is úgy csinálta stb.", minden hasznos és szép újítás iránt érzéketlenek. Hasznos újításokról lévén szó, a kezdő figyelmeztetendő, hogy ezen a téren éppen úgy, mint mindenütt másutt is, nem minden újítás hasznos vagy szép, azonkívül pedig, sajnos, igen gyakran tapasztalható, hogy sok helyütt a tényleg hasznos, jó dolgokkal sem tudnak élni, mert azokat hibásan alkalmazzák, tévesen értelmezik, ami abból ered, hogy az e dolgok iránt való érdeklődés felületes volt. Bizony sajnos, de való, hogy nálunk a felületesség és az előítélet sok szép és hasznos dolognak útját állotta, vagy késleltette azok ideérkezését. De mindezek dacára nem szabad elfelejteni, hogy az állatorvosi tudnivalóktól eltekintve, a ló és a vele való foglalkozás éppenséggel nem olyan különleges, komplikált valami, mint ahogyan azt egynéhány sporting snob feltűntetni szeretné. A ló kiállítására, annak külső megjelenésének előnyösebbé való tételére vonatkozólag röviden a következő dolgok vannak általános szokásban. A ló farka nem lesz kurtírozva, hanem a fark szőre a ló csánkja felett körülbelül egy tenyérnyire lesz levágva és a fark az oldalt lelógó szőröknek kézzel, szálanként való kiszaggatása által, karcsúvá téve.