Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A róka, nyúl, szarvas és vonzalék falkavadászatokról

80* irányban és tempóban. Útközben esetleg e szagot felfrissíti ha kell, azáltal, hogy a vonzalékra még ráönt anisolajat, vagy valami más szagot, amelyet éppen használnak. A vonzalék elindulása után, az időjáráshoz mérten, vagyis hogy a scent hogyan tarthatja magát, átlagban körülbelül 15 perccel szokás a falkát e szimatra ráereszteni. A falka e szimatot követve egészen mulatságos lovaglást nyújt követőinek. Szoktak közben az által, hogy a vonzalékot az előre küldött lovas egy darabon felemeli, check-eket is csinálni, ami érdekesebbé teszi a sportot. Az iram (run) végén némely helyen a falkának húst is adnak. A kopók, bármily falkából kiválasztottak, lehetőleg annyira, amennyire, egyforma magasságúak legyenek és lehetőleg egyforma tempójuk legyen, hogy együtt maradva futhassanak. Mivel e célra a kopóktól nem nagy tudás kívántatik, —- mert a vonzalék szimatját lehet oly erősre is csinálni, amilyenre az ember akarja, — ilyen falkát igen olcsón lehet összeállítani a kimustrált kopókból. És az eltartásuk sem oly kényes. Azonkívül a vonzalékot olyan irányba húzzák, hogy ne csináljon semmi kárt a földeken.