Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A róka, nyúl, szarvas és vonzalék falkavadászatokról

65 vitorláját, levágja, a többi részét, úgy ahogyan van, egy kis ideig, mondjuk: 1—2 percig, a feje fölé tartva, a kopókat még így is uszítja a róka teteme után, s azután közibiik dobja, melyet ezek felfalnak. Némely helyen még tovább hagyják a kopókat a megölt róka után ugrálni és csaholni az által, hogy egy fa ágára felteszik a megölt rókát (angol vadásznyelven: treeing a fox), s csak úgy, mondjuk: 4—5 perc múlva dobják le közibük. Ezáltal nemcsak a kopókat uszítják jobban, de megérkeznek az elmaradt kopók is a killhez, mi ezekre is buzdítólag hat, jobban vadulnak a róka után. De soká nem kell a róka tetemét a fán hagyni, mert ha a kopók megúnják, akkor ez az eljárás épp az ellenkező célt szolgálja. A rökafarkot, mondjuk: a rókavitorlát, a falkanagy valakinek megtisztelésképpen adja. Vadász-szokás, hogy ha fiatal gyerek életében először kap ilyet, a falkanagy a rókafarkot ennek arcához dörzsöli. A róka fejét is kaphatja valaki, de azt inkább a fálkanagy, vagy a falkár tartja magának. A róka kiásása. Előfordul, hogy az üldözött róka a run közben lyukba menekül, akkor vagy otthagyják és nem bántják, vagy kiássák. Ha kiássák, akkor a falkát körülbelül 150 lépésnyire a lyuktól elviszik, hogy a kiásott róka ennyi térélőnnyel tovább futhasson. Az előkészítő vadászatok (cub hunting) alkalmával, vagy a vadászati idény elején némelyek semmi előnyt sem adnak a szerencsétlen rókának, hanem rögtön a lyuk szájánál megölik a kopók. Ezt azzal magyarázzák, hogy a kopóknak a további működésére buzdítólag hat, ha vért kapnak, még ha ilyen kegyetlen módon is. 5