Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A róka, nyúl, szarvas és vonzalék falkavadászatokról

56 ges támogatásuk már a falkár tudnivalói közé tartozik. A társaságnak, különösen a kezdőknek feladata az, hogy a falkár által megjelölt helyen várja meg csendben, a többiek társaságában, a fejleményeket. Az ostorászok pedig a falkár által megjelölt helyen állnak és jelzik a róka kifutását, vagy teszik azt, amit a falkár nekik mond. Előfordul, hogy a kopók még a rejtben a rókára rátörve, azt megölik (chopped), még mielőtt a róka őket észrevenné, hogy ideje lett volna a menekülésre. Ennek a vadászat szempontjából öly kellemetlen esetnek az ellentéte pedig az, ha a róka már messziről észre veszi ellenségei közeledését és még mielőtt az a kopóknak előnyös lenne, már elhagyja a rejtet. Hogy e kellemetlen körülményeket, amennvire csak lehet, a falkár elkerülhesse, úgy nemcsak azzal kell számolnia, hogy mikor történjék, csendben-e vagy zajjal a rejt átkutatása, hanem a légáramlattal, a szellő irányával is kell számolnia, mert a szél nemcsak a róka szagát hozza a kopókhoz, hanem megfordítva, a kopók szagát és zörgését viszi figyelmeztetésképpen a rókához. Ha egy rejtből a falka a rókát sokáig nem tudja kizavarni, ilyenkor a rejt talaja azáltal, hogy a kopók azt össze-vissza szaladgálják, alkalmatlanná válik a szimat további keresésére (foiled covert). Gyakran elő szokott fordulni, hogy a falka benn a rejtben megoszlik különböző rókák után. Ilyenkor a különböző esetek különböző viszonyokhoz képest más és más teendőket kívánnak, melyek azonban már a falkár tudnivalói közé tartoznak. A régelmult idők egyik híres fal'kárjárói a többek közt a következők vannak feljegyezve: „Elve az volt, hogy az a róka a jobbik, amely