Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A róka, nyúl, szarvas és vonzalék falkavadászatokról

46 véve. A második ostorász áltálában pedig arra van hivatva, hogy az elmaradni akaró kopókat előre zavarja. Különböző helyzetek persze különböző teendőket rónak rájuk, miket a falkár nekik megmond, miért is ők feltétlenül és egyedül a falkár parancsai alatt állanak. Ha az ostorász azt az utasítást kapja, hogy fordítsa vissza a helytelen szimat (scent) után iramodó falkát, vagy pedig egyes kopókat, melyek helytelen irányba futnak, kell hogy visszafordítson, azt csak úgy képes megtenni, ha ezen kopók elé tud lovagolni, mert ha csak mögöttük, vagy oldalt pattogtatja ostorát, és kiabál, úgy ezzel semmit sem ér el; Ha úgy fordul a dolog, hogy az ostorásznak valamelyik kopót meg kell büntetnie ostorral vagy rákiáltássail, azt neki rögtön, nyomban a kopó hibázásánál kell megtennie, nem pedig egy-két pillanattal későbben, mikor a kopó már nem tudja, hogy miért kapta a büntetést. Ha az ostorász rögtön a kellő pillanatban nem tudja elérni a kopót, akkor várja meg míg ez a kopó ismételi ezt a hibát és akikor nyomban büntesse. Ha a falkár azt hiszi, hogy az ostorászok hibája folytán mennek rosszúl a dolgok, úgy nem kell, hogy mindjárt szemrehányásokkal, szidásokkal illesse őket a vadászat közben, mert ezzel csak még nagyobb zavarba hozhatja őket, ha a társaság előtt veszekszik, meg azután nem is helyén való. Hibájukat otthon kell nekik nyugodtan megmagyarázni, a cél úgyis az, hogy ők ia falkárral egyetértésben dolgozzanak. Azonfelül az ostorászok rendeltetése, hogy elvégezzék a kennelben előforduló összes teendőket, a kennel-falkár vagy szakács segítségével.