Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A falkavadászatok története Magyarországon és a jelenlegi falkák

19 falkát nem hozatott, ugyanazon barátaival, kiknek rokonszenvű hazafiúi lelkesedése segítségével pár évvel később a magyar tudós társaság talpkövét tevé le." (Mint ahogyan az a M. Tud. Akadémia Széchenyi múzeumában megtalálható iratókból kitűnik, ezen falka, vagyis az első, a mai értelemben vett rendszeres falka Magyarországon, 1823-ban alakult meg és vadászott először.) „A jeles kopó sereg Nyitra vármegyében Esterházy Mihály gróf, játói pusztáján helyeztetett el és társulatilag tartatott fenn, vadászmesterül Baldock nevű huntsman jött ki Angliából, ki eredeti egyénisége mellett mesterségét, a kopózás szabályait igen jól értette, falkáját rendben tartva, bátor lovas volt s birt azon tulajdonnal, hogy azon esetben, midőn az ebek elnémulva és fel nem találva az űzőbe vett vad nyomát, felvetik a fejőket és a vezetőtől várják az útbaigazítást, tétovázás nélkül többnyire feltaláló magát és huntsman-i geniejével megmenté a már-már kétes kimenetelű vadászat sikerét." „Az ősz beálltával megindultak a vadászatok és folytak hetenként négyszer a jatoi, dallosi, megyeri puszták határain, a tavaszi vadász időszakban azonban áttették Czenkre, Sopron vármegyébe, hol Széchenyi István gróf, a Fertőtava mellett fekvő és minden kényelemmel ellátott ősi lakában valódi magyar vendégszeretettel fogadá az érkező vendégeket. Az egész kopó falka, annak kutyaháza (kennel), vadászistállói oly modorban valának elrendezve, mint ez csak Angolhonban látható. Sok jeles lovas gyűlt itt össze és megindultak a vadászatok rókákra és szarvasokra." (Ezen, Czenk környékén lefolyt falkavadászatokról van 3 drb., abban az időkben készült vízfestmény, a Tud. Akadé-