Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A falkavadászatok fejlődésének története rövid pár szóban

15 az időkben a sportemberek véleménye az volt, hogy egy róka, mely jó sportot nyújt, kell, hogy legalább 4 óra hosszat vadásztassék, és úgy látszik, azzal nem törődtek, hogy a kopók milyen lassan mennek utána, ez pedig az igazi modern róka falkavadászatok szellemével nem igen egyeztethető össze, mert a mai róka falkavadászatok jellege az, hogy a falka, amennyire csak lehetséges, a róka közelében maradjon, nem pedig, hogy azt mint mondani szokás, legyalogolja. Hogy kinek nevéhez fűződik e kezdetleges formában való róka falkavadászatok kezdeményezése, arra nézve többféle eltérő vélemény van. Vannak, akik azt állítják, hogy a jelenleg is Yorkshire-ben vadászó Bilsdale nevű falkavadász-társaság, mely 1670-ben alakult George Villiers Duke of Buckingham kezdeményezésére, volt az első. Vannak, kik azt állítják, hogy Th. Boothby Esq. volt az első, ez utóbbi 1698—1753-ig vadászta kopóit Leicestershire-ben nyúl, szarvas, majd róka után. Mások az ő kortársát, Lord Arundel-t említik, hogy ő kezdte volna Wiltshire-ben, szintúgy vannak, akik az irelandi „Ormond and Kings County" róka falkavadászatok eredetére vezetik vissza a kezdeményezést. Legtöbbször azonban az a vélemény alakul ki, hogy a kisebb módú vidéki birtokosok kezdeményezték, kik közül az East Riding of Yorkshire-be való William Draper Esq. neve maradt megörökítve, ki az 1700-as évek elején kezdte, és mint elismert nagy szakértő magas korban halt meg. A modern, vagyis a mai formájában ismert róka falkavadászatok kezdeményezőjéül egybehangzólag Hugo Meynellt tekintik, ki 1753-ban vette át Boothby kopóit és alapította Leicestershire-ben a Quorn falkát, melyet ő tovább tenyésztett a modern irányban és va-