Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

Az akadályversenys-sport története Magyarországon

109* e pesti pályán nem voltak akadályversenyek. Ekkor csak Káposztásmegyeren voltak akadályversenyek, melyek leírása alább pár sorral a zárjelekben olvasható. 1866-tól kezdve megszakítás nélkül voltak akadályversenyek a pesti pályán. Magyarországon ez időkben a legismertebb akadályverseny lovasok a következők voltak: Esterházy Miklós gróf, Mr. Sartoris, az angol követség tagja, Szapáry Iván gróf és Thurn-Taxis Egon herceg (kinek fia, Miksa herceg a kilencvenes évek legjobb úrlovasa és később a „Budapesti róka-falka társaság" falkanagyja). Profeszionátus akadályverseny jockey-k ugyan voltak egypáran, de híresebbek csak a hetvenes évektől fogva vannak. (E hatvanas években a pesti pályán kívül még Pest szomszédságában, Káposztásmegyeren a Vácra vezető út mellett is tartottak akadályversenyeket, melyekben többnyire a falkavadász társaság tagjai tulajdonát képező lovak futottak, de később nyitva voltak bármilyen ló számára is és úrlovasok és jockey-k vegyesen lovagoltak bennük. Az első, mint pár sorral előbb említettem,. 1863-ban volt. A hetvenes években e káposztásimegyeri akadályversenyek mellett még Gödöllőn, a besnyői kolostor alatti réten is voltak megánjellegű és nyilvános akadályversenyek. Ez időkben a falkavadászok Pest vidékén torony iránti versenyeket is rendeztek, szintúgy kisebb magánfogadási jelleggel bíró, vagy kisebb tiszteletdíjakkal dotált akadályversenyeket is, melyeket a falkavadászok még későbben is megtartottak Pest körül különböző helyeken. Az utolsó ilyen most a közelmúltban volt, Pest-Szentlőrincen.) Az utolsó akadályverseny a régi pesti, vagyis a Soroksári-úton volt pályán, 1880. május 9-én volt. Ezen akadályversenyben két ló futott, első lett Esterházy