Ölvedy Károly: A vizslatanitó. Okszerű tankönyv a vizslák betanítása és miként való alkalmazásáról / Szombathely, Bertalanffy, 1874. / Sz.Zs. 1498

Hatodik rész

50 erdők irányában felfelé vadászaira hajóztak a cantochnai erdőket elérendők. A vadászok a fürge állatokat megpillantván, üldözőbe vették őket. de hasztalanul, mért ezok oly gyorsan tűntek el a szem elől. hogy nem lebete a fegyvert ellenük használni. Mivel pedig ez a vadászok kíváncsiságát és eltökélését lókozá. nem nyugodtak, mígnem napok mnlva csakugyan is ikerült nekik ez állatkák közül néhányat elejteni. Látván pedig. Imgv ez állatok a nyulfajlioz tartoznak ugyan, de a közönséges nyulaktól sokban elütök, niégkisériék azok husát megsütni és megízlelni. A kísérlet fényesen sikerült, mert vadászainknak a nyúlhús soha oly jól nem Ízlett, mint most. Ekkor eltökélek magukban, hogy e fajhői élő példányokat szereznek, és elviszik magukkal hazájukba, azokat ott meghonosítandó. E kísérlet sokáig eredménytelen volt, mert a kis állatkák a mily fürgék, ép oly ügyesek is. Végre sikerüli néhány példányt megszerezniük, s ezekkel visszatértek, hol is azokat a szabadban elbocsáták.