Ölvedy Károly: A vizslatanitó. Okszerű tankönyv a vizslák betanítása és miként való alkalmazásáról / Szombathely, Bertalanffy, 1874. / Sz.Zs. 1498

Ötödik rész

45 k(Qj felelnem : inert tudok oly kopókat . melyek februártól augusztusig ki uem mennek az udvarból, mégis addig hajtották a nyulat, mig azt el nem lőtték előlük, vagy lövés nélkül el nem fogták. En azt a nyulat, melyet lövés nélkül fognak a kopók, nem .szoktam elvenni. Egyszer egy vadászaton az első nyulát lövés nélkül fogták ej „Zachraj", „Muzika", „Yiszkocs" és „Pikula" nevü kopók; azt egy lövész elvette tőlük, mi pedig tarisznyájából vettük ki, ós a kopóknak adtuk: azért az a bizonyos, kitől a uyul elvétetett, hármat, mi pedig ötöt vittünk haza. Jó kopó soha sem heveredik el, csak fiatal korában harmatban ne tanítassék: mert a harmatban tanított kopó melegben nem ér egy pipa dohányt, mintán az. mihelyt nagy szárazság van és juh közé jön, mindjárt nem tud a vad után menni. Az olyan kopó, moly a nap és lég melegsége által felszárított időben, vagyis akkor, midőn már a harmat, elenyészett van tanítva. az többet hajt szél után mint nyomon, s ennélfogva szaglását két-három falka juh között sem veszíti el.