Ölvedy Károly: A vizslatanitó. Okszerű tankönyv a vizslák betanítása és miként való alkalmazásáról / Szombathely, Bertalanffy, 1874. / Sz.Zs. 1498

Ötödik rész

4i3 liaiii'iii csak külön egyre tegye a kopólánezot. liogv liurczolja az azt maga után. mert csakis igv szokhatja meg minden marakodás nélkül a lánc/zon járást. ;

i/

4 éves korukban egy pár jó gyakorlott kopóval vigye ki őket a lövész, de ne korán reggel, mint a konyhavadászok, hanem a midőn a nap magasan ténnrágyog, futó vad agyonlövésére nem alkalmas söréttel sebezzen meg egy nyulat, hogy-azt a kopók elfoghassák, és meg is ehessek. Ezt nég\szer-ötször ismételve látni és tapasztalni fogja, hogy a tanoncz kopók a nvuüiajtásban mindaddig nem tágítanak, mig az meg nem lövetik. Ha a nyulat elvesztették a kutyák, ne kürtöljön mindjárt a vadász, hanem menjen oda. hol azt elvesztették, és kerestesse velük mindaddig, mig újra fel inon találják, ha azt akarja, hogy jó kutyái legyenek : mert ha az elvesztést Ügyel men kivid hagyjuk, a kopók hozzászoknak a visszatéréshez, és nem lesz ösztönük a vad kutatásához. A mely kopó nem a harmatban tanítatott. az. ha a nap megsüti hátát, hajt a legnagyobb melegben is. Téli időben havon sem kell több 4 öszetanított kópénál, inert a sok kutyával