Ölvedy Károly: A vizslatanitó. Okszerű tankönyv a vizslák betanítása és miként való alkalmazásáról / Szombathely, Bertalanffy, 1874. / Sz.Zs. 1498

Harmadik rész

csak havas tollten, kukoriczában s nagy vadakra intézett vadászatoknál szükséges. Mig kópéval egy nyulat lő az ember, ha már a nyulak künn fekszenek, vizslával hármat is lő, mert a jó kopók, ha a felvert vadat mindjárt el nem ejtetik, azt a negyedik határba is elhajtják. A kutyákra vonatkozólag — miként a lovakra — az az általános megjegyzésem, hogy több jó nőstény találtatik mint liim, a himkutya sokkal akaratosabb s nehezebben tanul. Addig, mig egy him-vizslát tökéletességre hozok, két nőstén is elmegy kezem alól. A lócsiszárok azt állítják, hogy nem is paripa, ha nem kancza; én is azt mondom. hogy nem is vizsla, ha nem nőstény. A lövész, ha gyakorolni akarja magát, ne lövöldözze a fecskéket, mert elveszti frisseségét. inkább gyakorolja magát verebeken, kozari madarakon és barázda billegetőkön, aztán ha ezekből egymásután ötöt-hatot lelő, már a jó lövészek közé számithatja magát. Ha pedig futókra akarja magát képezni, hajított karikát vegyen czéltárgyul. Gyakorlati szempontból felhajított üvegekre ós pipákra ne lövöldözzön, mert ezeket nem kell czélba venni, hanem az iránypont-osővonalt alájuk