Nagy-Ölvedy Károly: A fácántenyésztés / Pest, Khór és Wein, 1869. / Sz.Zs. 1499
3. §. A fácánok különböző fajai
— 28 — (lebb, eresebb, világos kék szinű, s közepén nagy hoszszában elválasztott orrlyukakkal ellátva. Nagy vörös gyűrűvel körülvett szemei meglehetős sötét színűek. Feje egészen sötétszürke tollakkal van födve. Előrészei, valamint szárnyainak alsó fölülete gesztenyebarna , háttakarója, nyaka s egész többi teste szürke, vörös és. zöld szabálytalan keverékből van berajzolva. Farka majdnem 7 J/ 2 hüvelyk hosszú, tizenkét sötét keverékü palaszíni tollból áll, a színt csak bizonyos látpont, s állásából vehetjük észre. A két középső farktoll egyszínű, az oldaltollak hegyei sötét, sárgabarna széllel vannak körülvéve. Lábaik a mi házityúkjaink lábaitól egyedül bosszabbságuk, s világosabb fekete szinük által különböznek, lábujjai vörös s hosszú hegyes karmokban végződik. A kakas a tyúktól sem test nagyság sein a tollak szine, sem bármi más külső jel által meg nem különböztethető. A bús összehasoniíthatlan izíi. 10. Az indiai búbos fácán. (Phasianns Antillarum.) Ehhez számíttatik még: a) Brisson Hun fácánja az antiiiákon, vagy páter du Tertre fácánja Kayrinaku szigeten, melynek sokkal hosszabb lábai és rövidebb farka van mint a mi fácánunknak.