Nagy-Ölvedy Károly: A fácántenyésztés / Pest, Khór és Wein, 1869. / Sz.Zs. 1499

3. §. A fácánok különböző fajai

— 22 — fel s nem annyi szépséget mint az európai fácántyúkok színeinél. Idősebb korában néha mégis oly szép mint a kakas. Már gyakran azt tapasztalták, hogy egy facánjérce, melynek oly silány tolla volt, mint a szalonkának 6 év alatt fokozatosan a legpompásabb színűvé változott és megszépült, úgy hogy az arany lácánkakastól csak szemei farkának csekélyebb hossza által volt megkülönböztethető. Ugyanaz jő elő a közönséges fácántyúknál is, s idővel fokozatosan úgy megszépül, hogy alig lehet akakastól megkülönböztetni. Az aranyfácánkakas 10V

2 hüvelyk hosszú csőrehegyétől farkának kezdeteig, 9 hüvelyk magas a földtől fejetetejéig. A leghosszabb farktolla teljesen 2 láb és egy hüvelknyi. Fejetetejéről egész hátáig lefelé függ egy széles búb, fénylő aranyszínű tollakból. Fejétől lefelé egész nyakáig egy széles, merev s eleven narancsszínű tollakból álló gallér látható, melyre a széles homályos fekete, meglehetős sürün egymáshoz álló keresztcsíkok gyönyörű árnyékot vetnek. Ezen gallér alatt hátának felén túl. észrevehető még egy más fénylő takaró rövid de széles tollakból, melyek aranyszínű alapon zöld és kék zománccal, a szélén homályosabbal beszórva látszanak. Mindkét oldalon a test közepétől farkáig sötétibolya sziu ragyog. Háta közepétől egész farkakezdetéig a legszebb aranyfényű tollak vannak. Torka farka, melle s hasá-