Nagy-Ölvedy Károly: A fácántenyésztés / Pest, Khór és Wein, 1869. / Sz.Zs. 1499

3. §. A fácánok különböző fajai

— 19 — Háta és farka vörösbarna, feketés szürke és fehér plkelyekkel és foltokkal. A tyúk tollazata kevésbbé szép, feje és nyaka vörösbarna, kis fekete és fehér pikkelyekkel és pontokkal, háta s farka barnásszürke, nagy homályosbarna, és fekete szinti pikelyekkel fehérrel szegélyezve, szalagokkal és pontokkal. .2- A nyákravalós fácán, mely közel áll a közönséges fácánhoz. E faja a fácánoknak már régibb idő óta az angolországi parkokban szeliditetik. Az elsőket, melyek Párisba kerültek pávafácánoknak nevezték, szélesb és szabályosabb hátfoltjaik miatt, melyek távolról a páva farkának szemeihez hasonlítanak. Ezen fácán feje tarka, hasa fekete bíborszínű s nyaka körül egy fehér nyakravaló húzódik, feje mindkét oldalán szintén két fehér vonás van. Nyaka alsó, s melle felső része rézvörös szinű, feketével szegélyezve, szárnyának háttollai ólomszinüek, háta felső része feketével és sárgával tarkázott, alsó része pedig fehérrel és vörössel A farktollak középen olajbogyózöld szintiek, különben ibolyavörös, széles keresztpikelyekkel, lábszárai szürkék, csőre sárgás szivárványhártyája (iris) szép sárga szinü. A tyúk szeme fölött egy keskeny csikkal bír rövid és feketés tollakból. A tollazat közönségesen barnább mint a közönséges fácántyúkoknál, ez utóbbinak 2*