Mika Károly: A vizsla parforce-idomítása. Oswald és Wörz nyomán / Budapest, Athenaeum, 1894. / Sz.Zs. 1682

II. A nevelés - 3. A nevelés

vele együtt gazdáját is ellenszenvessé teszik minden társaságban. Az eb igen könnyen rászoktatható arra, hogy az étkezés ideje alatt, akár otthon, akár más helyen van, a kijelölt helyén maradjon s idegenek hívására, gazdája engedelme nélkül, ne mozduljon. Valahányszor az eb elhagyja helyét és az asztalhoz jön, útasitsuk szigorúan helyére vissza; az asztalnál ne adjunk neki következetesen semmit, csak a helyén adjuk neki, vagy ott hol etetni szoktuk, minek folytán hamar reá jön, hogy a koldulás úgy is hiába való fáradság s inkább a helyén marad. Természetesen ezen tilalmat a ház minden tagjának be kell tartania, mert külömben fél munkát végezünk, mennyiben csak gazdája jelenlétében tartózkodik a koldulástól. Igen kellemetlen szokása némely rosszul nevelt vizslának az is, hogy mihelyt a szobában magára marad, minden zugot lekeres, össze-vissza szaglász s a mi ehetőt talál, mindent felfal, úgy hogy az ilyen előtt soha semmi biztonságban nincsen. Ezen hibáról elszoktatni, vagy a hiba keletkezését megakadályozni a következő eljárással lehet : Tápláljuk az ebet kellőleg, hogy ne legyen folytonosan éhes; mert különösen a rosszul táplált vizsláknál jelentkezik ezen hiba legnagyobb mértékben. Asztalra, székekre, esetleg a földre is tegyünk egy-egy jókora darab kenyeret, később húst, mit a vizsla egyszerre nem képes lenyelni; mutassuk meg neki mindenik darabot egyenkint »pfuj!« vagy »vigyázz, nem szabad!« szóval intve és ujjunkal megfenyegetve; küldjük helyére, mi pedig látszólag a vizslára mit sem ügyelve kezdjünk valamivel foglalkozni. A vizsla a 48