Mika Károly: A vizsla parforce-idomítása. Oswald és Wörz nyomán / Budapest, Athenaeum, 1894. / Sz.Zs. 1682

I. Bevezetés - 2. Az idomitási módszerek és ezek méltatása

utolsó azon körülmény, hogy a tanitási idő alatt ismételten elpáholt tanitvány szabad idejét a legtöbb esetben tetszés szerint használhatja fel. Az ilyen, rendesen amúgy is hiányosan nevelt eb minden módot és alkalmat felhasznál arra, hogy a tanítás elől meneküljön; elbújik, megszökik és kóborol; ebből természetesen az eb és gazdája között nap-nap után ujabb konfliktusok keletkeznek s a vége: hogy az eb a folytonos verés következtében félénk és alattomos lesz; elveszti kedvét a vadászattól és hasznavehetetlenné válik. Egy órával a tanítás előtt s egy-két óráig a tanítás után tegyük lánczra az idomítás alatt levő ebet; a többi idő alatt lehet szabadon, de felügyelet alatt. A megkötés által az ebet elvonjuk a különböző szórakozásoktól s alkalmat adunk a tanítottak fölötti elmélkedésre. Hányszor tapasztaltam, hogy pl. a tanitási órában valamely uj gyakorlatot hiába ismételtem 20— 3o-szor is, eredménye nem volt s másnap már az első kísérletnél egészen jól ment. A pálc\a és korbács használata aj idomitásnál feltétlenül elvetendő; ezeknek a szereknek az idomító helyiségben helyük nincsen, mert még a harapós ebeknél is a jól alkalmazott korall mindig megteszi a kellő szolgálatot. Az idomitásnak egy másik módja az előbbinek éppen az ellenkezője. Kényszert nem használ, játszva igyekszik czélhoz jutni; tehát a másik végletbe megy. Valóban megfoghatatlan, hogy még mindig akadnak olyanok, kik a kényszer- és büntetésnek azon fokát, melyet fentebb jeleztem, hatástalanak tartják s mindent jó szóval és dicsérettel akarnak elérni. Sem 37