Mika Károly: A vizsla parforce-idomítása. Oswald és Wörz nyomán / Budapest, Athenaeum, 1894. / Sz.Zs. 1682

I. Bevezetés - 2. Az idomitási módszerek és ezek méltatása

után hány várja nyugodtan a parancsot az apportirozásra ? Végre is miért nem volna alkalmas az angol vizsla a parforce-idomitásra s miért nem lehetne tőle azokat megkívánni, miket fentebb jeleztem ? Tüzes temperamentuma és akaratossága nem lehet akadály, csak a módszer legyen helyesen alkalmazva; hiszen intelligentia tekintetében, ha nem is áll felebb a német vizslánál, alantabb semmi esetre sem. Angliában a pointert és settereket egy század óta csak arra tenyésztették, hogy velők rövid idő alatt minél nagyobb területen, minél több vadat hozhassanak lövésre. Ennek megfelel az angol idomítás, a mennyiben t. i. idomitásról szólhatunk. Az angolok az u. n. szoba-idomitást nem ismerik, ök vizslájuknak veleszületett, természetes és átöröklött tulajdonságaira fektetik a súlyt és a szükséges javításokat, vagy a hiányok pótlását a mezőn való vezetés alkalmával eszközlik. A kinek van módja hozzá, hogy a vadászat minden neméhez más- és másfajta ebet használjon, tagadhatatlanul helyesen teszi, ha a munkafelosztás elvét ily módon érvényesiti. A gyorsan kereső pointer vagy setter keresi az öt lóháton követő gazdájának a vadat s lövés után, ha a retriever vagy spaniel a vadat meghozta, mehet tovább a hajsza... Csak egy sarkalatos hibája van: hogy nálunk mások a viszonyok s vajmi kevés azoknak a vadászatkedvelöknek a száma, kik angolosan vadászhatnak! De hát ezért lemondjunk az angol vizsláról és ezeknek a páratlan pompás ebeknek minden előnyéről ? Alkalmazkodjék a vizsla a vadászhoz s ne fordítva a vadász a vizslához. Az angol vizslákban megvan a 24