Mika Károly: A vizsla parforce-idomítása. Oswald és Wörz nyomán / Budapest, Athenaeum, 1894. / Sz.Zs. 1682

A vizslák fajta-jellegei - 2. Rövidszőrü vizslafajták 8 - 2. Német szálkásszörü vizsla

4. A szemek. Gyengén tojásdadok, közepes nagyságúak, tiszták, sem kiállók, sem beesettek; a szempillák jól záródnak. Szine barna, világos szinü ebeknél világosabb; de nem sárga. A szemöldök erősen kifejlődött, bozontos s a szőrök ivalakban előre hajolnak. 5. A nyak. Közepes hosszúságú, erős, a nyakszirtnél gyengén hajlitott, a törzs felé lassankint vastagodik ; a bőr lebenyt nem képez. 6. A tövis. A hát egyenes, széles, az ágyék rövid, széles és izmos, a far nem rövid és kissé csapott. A mellkas elülről nézve mély. A bordák jól domborodottak. A has hátrafelé felhúzódott. 7. A fark. Közepes hosszúságú, egy kissé felfelé hajlitott. Tőben erős, lassankint vékonyodó, a nélkül hogy hegyesen végződnék. Mérsékelt kurtítás meg van engedve. 8. Mellső végtagok. A lapoczkák rézsútosak. A könyök egyenesen álló. Az alsó lábszár, lábtö és lábközép egyenesek, izmosak; a csuklóban nem hajlítottak. A lábujjak jól domborodottak és zárnak. A láb gömbölyű, a talp nagy, erős, a karmok jól görbültek. 9. Hátsó végtagok. A czomb és az alsó lábszár izmosak. Az alsó lábszár a sarokizületbez, illetve a lábtőhöz mérsékelt szög alatt hajlik. A lábközép a sarok alatt majdnem merőlegesen áll. Hátulról nézve a sarkizületek nincsenek sem kifelé fordulva, sem befelé hajolva. 10. S^őrö^et. A szálkás szőrű vizsla szőre 4, legfelebb (5 cm. hosszú, a testtől kissé elálló, fénytelen, kemény és durva tapintatu, a nyakon, a törzs alsó, — a lábak hátsó részén és a farkon kissé hosszabb. A végtagok mellső részén mindig sima. 13