Mika Károly: A vizsla parforce-idomítása. Oswald és Wörz nyomán / Budapest, Athenaeum, 1894. / Sz.Zs. 1682

A vizslák fajta-jellegei - 2. Rövidszőrü vizslafajták 8 - 2. Német szálkásszörü vizsla

zárnak, nem szétállók; a láb gömbölyű, a talp nagy és durva, a karmok görbültek. 9. Hátsó végtagok. A ezombok nagyon izmosak, az alsó lábszár a lábtövei tompa szöget képez. A lábközép majdnem merőlegesen áll a sarkizület alatt. A sarkizületek hátulról nézve egyenesek, sem ki, sem be nem hajolnak. 10. S\örö\et. Durva és nagyon sürü, a füleken rövidebb és puhább, a fark alsó részén és a hason sürübb de nem feltűnően hosszú. 11. S\in. Egyszínű sötétbarna, fehér vagy barna foltokkal,—fehér barnával vagy szürkés barnával petytyezett (használati-eb szin). A szem szine, sötétbarna, a szőr színével összhangzó. 2. Német szálkásszőrü vizsla. [. Külalak általában. Közepes magasságú(6o—66 cm.), a szuka valamivel alacsonyabb. Alakja erőteljes, de nem nehézkes. A végtagok arányosak. Felálló nyak és fej; a fark egyenes vagy kissé felfelé hajló, keresés közben vízszintes állású. Arczkifejezése a bozontos szemöldökök miatt komor. 2. A fej. Közepes nagyságú (körülbelül 23—25 cm. hosszú). Az arezorr nem nagyon rövid, inkább négyzetes mint hegyes; a piszlék lelógok s a szájszegletben ránezot képeznek. Az orrcsont hosszú, széles, egyenes. A homlok és az arezorr közötti átmenet nem képez éles szöget; a koponya kissé domborodott, legmagasabb a közepén. A nyakszirtcsont bütyke nem kiálló. íi