Mika Károly: A vizsla parforce-idomítása. Oswald és Wörz nyomán / Budapest, Athenaeum, 1894. / Sz.Zs. 1682

A vizslák fajta-jellegei - 2. Rövidszőrü vizslafajták 8 - 1. Német rövidszőrü vizsla

hézkes, a végtagok arányosak. Nyugodt járásnál a nyak és a fej mérsékelten felálló, a fark rézsútos, keresés közben vizszintes. Arczkifejezése nyugodt, barátságos. 2. A fej. Középnagyságú (23 — 25 cm. hosszú), nem otromba, a koponya széles, kissé domború, a nyakszirtcsont bütyke csak gyengén kiálló. Az átmenet a koponya és arczorr között nem feltűnő. Az arczorr elülröl és oldalt nézve tompított. A piszlék eléggé lelógok s a szájszögletben erős ránczot képeznek. Az orr a szőr színezetének megfelelöleg többékevésbbé sötétbarna, szétálló orrlikakkal. 3. A fiilek. Középhosszuságuak, előre húzva körülbelül a száj szegletéig érnek, a végükön lekerekítettek, a koponyához magasan és szélesen illeszkednek s minden csavarodás vagy ráncz nélkül lógnak le. 4. A szemek. Tojásdadok, középnagyságuak, tiszták, sem beesettek, se nem kiállók, szinök barna. A pillák jól zárnak. 5. A nyak. Középhosszuságu, erős, a nyakszirtnél kissé hajolt, a törzs felé arányosan vastagodó. A nyak alsó részén a bőr nem szabad lebenyt képezzen. 6. A tör\s. A hát széles, egyenes, az ágyék lehetőleg széles és rövid; ugy a hát mint az ágyék erős izomzatú. A far nem nagyon rövid, csak keveset lecsapott. A mellkas széles, mély. A bordák jól kidomborodottak. A has hátrafelé felhúzódott. 7. A fark. Közepes hosszúságú, egyenes vagy gyengén hajlított, tövében vastag, lassan vékonyodó, a nélkül hogy hegyesen végződnék. Alsó részén valamivel durvább a szőrözet. Mérsékelt kurtítás meg van engedve. 9