Mika Károly: A vizsla parforce-idomítása. Oswald és Wörz nyomán / Budapest, Athenaeum, 1894. / Sz.Zs. 1682

A vizslák fajta-jellegei - 1. Hosszúszőrű vizslafajták - 2. Angol (Laverack) setter

ujjak mérsékelten domborodnak s jól zárnak; a talp nagy, erős, a karmok jól görbültek. 9. Hátsó végtagok. A far, czomb és alsó lábszár izmos; az alsó lábszár gyengén hajlik a lábtö felé. A lábközép merőlegesen áll a sarok alatt és az utóbbi nincs sem kifelé, sem befelé fordulva. A láb kerekded, az ujjak jól zárnak. 10. Sjövödet. Hosszú,selyemszerü, puha tapintatu, fénylő, gyengén hullámos, de nem göndör, az arczon rövid, tömött, puha, a füleken, különösen azok szélén hosszabb, minek következtében a fülek nagyobbaknak látszanak. A szőrözet a torkon, nyakon, a mellen és a hason továbbá az elölábak hátsó részén a könyöktől a lábujjakig, a hátsó végtagokon a czombon és a lábközépen hullámos rojtozatot képez. A lábbujjak köze tömötten szőrözött. A fark alsó részén a lecsüngő szőrözet erős zászlót képez, mely a fark közepén a leghosszabb. 11. Sjin. Egyszínű sötétbarna, világos vagy sötét szemekkel és néha keskeny fehér mellcsikkal; fehér barna foltokkal vagy barnán pettyezett. A fekete, sárga, tiszta fehér és vörös szinüek elvetendök. 2. Angol (Laverack) setter. 1. Külalak általában. Középnagyságú, szép, finom alkotású. Kinézése félénknek látszik, a nélkül hogy puha volna. 2. A fej. Középhosszuságu, könnyű; a fülek között inkább keskeny. Az arczorr éle egyenes vagy kissé homorú. Az orr nagy, szélesen álló orrlikakkal; szine fekete, barna, megfelelőleg a szőrözet sötétebb, vagy világosabb színének.