Makay Béla: Verőfényben természeti és vadászképek tollal, ecsettel / Budapest, Franklin, 1905. / Sz.Zs. 1410

Erdőzúgás

«8 ERDŐZÚGÁS. leni hozzá semmi élősdi szolganép. Egyetlen vendége: a sas, nincs itthon; most én kérek szállást magasan boruló lombsátora alatt. A nap folyton aranyozza ékes koronáját s a ritkás lombozat közt reám az árnyékban is aranysugarak ömlenek. A levelek árnyéka játszik derekán. Virágillat, ozóndús levegő, gerlebugás, susogó lombok úgy elandalítanak. * Fent a tetőről a bükk alól belátom az egész Lisztást, melyet, a vén, árnyas fák almos lombhatárát kivéve, egyenlő magas, buja zöld fű borit. Csak a vékonyszáru fakó perje emelkedik ki belőle és szerény szamóczalevelek bujkálnak alatta. A bokrok alján iszalag SZÍVÓS indája kúszik s a völgy enyhe hajlatába torkoló vizmosás nyirkos oldalában napsütötte, lenge páfránycsalád honol. A liszlásról lelátok a völgybe, melynek sötétzöld pázsitját kigvozó gyalogút szeli ál. Túlnan a völgyön a dombhát oldalában tarló és friss szántás váltakozik; szemben a tetőn a sudár jegenyék közül pedig kifehérlik a tanya házfala. Ezeken tul, messze-messze hamvas lilába vész a rét s csak egy keskeny, csillámló ezüst vonal •—• mint kél szerelmes közé helyezett pallos — akadályozza, hogy ölelkezzék az ég mosolygó azúrkékjével. Az ezüstvonal ott a látóhatár peremén: a Balaton. Aczélos ibolyaszinbe játszó rózsaszintaraju felhő terpeszkedik rajta. S a felhőgomoly, minél lovább nézem, annál jobban emelkedik. Gyenge szél támad. A tetőn álló bükk legelső, «ki» haragosan megrázza fejét: «Ki háborgat?» A köszvényes tölgy felsóhajt: «Valamit érzek.» Rábólint a cserfa koronás feje : «En is.» Az erdőszélben a rossz lelkiismeretű nyárfa ijedten megremeg. A büszke bükkről cgy sárguló levél hull le s lassan libegve ölemben meglippen. Az öreg erdő felsóhaj I s megcsóválja fejét: «Valami van készülőben.» Az örvösök és gerlék egymásután visszatérnek s leereszkednek az erdő sűrűjébe. A felhőgomoly mindinkább emelkedik s az előreszabadult viharfelhők fehéren tornyosulnak. A gyertyánfa haragoszöld szint ölt, s az erdő felére is mély kék árnyék borul. A felette vonuló