Makay Béla: Verőfényben természeti és vadászképek tollal, ecsettel / Budapest, Franklin, 1905. / Sz.Zs. 1410

Piczi és a többi négy

PICZI ÉS A TÖBBI NÉGY. 45 «Mit fenekedtek? Majd hegyibétek megyek. Komisz népség, még aludni se hagy.» Az öreg házőrző Czigány se valami jó kedvvel ébredett; ennek megint szegény Billy issza meg a levél. Ijedtében máris kínosan vonyítani kezd és a tornáczról az udvarra szalad. A linóm Lord mindezekre megvetően mosolyog és az udvar közepén, a porondra könnyedén leheveredik. Az ajtóra figyel: «Még semmi nesz.» Czigány, ő Lordságához közeledik s teli hassal nagyokat luj. Lord feltápászkodik s orrát fintorítva, más fekhelyet keres. «Micsoda illat, a bundás paraszt dögöt evett.» Piezi elfeledkezik pillanatra méltóságáról s kíváncsian kérdi: «Hol?» «Kaparj kurta, neked is lesz», felel az illatos. Lord szellemeskedik : «A czimzés kissé sántikál épen úgy, mint maga a Iwrcs, mert Piezi minden inkább, dakszli is, rattler is, csak kurta nem.» Billy erre megint egyet röhög, de csakhamar fájdalmas tutolásba kezd. () a bűnbak mindenütt. l)c Billvt most észre se veszik. A társaság közé jól czélzott bomba esett. Korcs! fiz becsületbeli ügy. A mélyen sértett fél fogvicsoritva nekiszalad a sértőnek. Lord ügyesen véd, megtoppan, oldalt ugrik s Piezi vakon Czigány nyakába esik. Ez utána kap, s igen természetes, hogy azt a kényes hátulsó ballábat fogja meg. Piezi visit, vonyil, Lord most már hegyükbe megy; támadottból így lesz segéd. S mindezt a gyáva Billy mily mennyei élvezettel nézi. Sunyi módon a bempergő tömeghez sompolyog: «No ebből most én is kiveszem részemet.» Keresi, hol haraphat legkönnyebben egyiken-másikon. De mindhiába, nincs szerencséje ; az egész gomoly nyakába szakad és egyszerre hat fogsor fenyegeti, hogy bőrén lyukat csinál. A nagy kavarodásra nyilik a konyhaajtó s egy rocska viz zúdul a neki tüzesedett vonyító, ugató quartettre. De Billyt akkora máikutyául megtépázták. Ez használt. A gombolyag szétszaladt. Mindegyik rázza magáról a vizet. Különösen Piezi nem szereti, hisz' elég már csak kiáltani is, hogy : «Vizet a Piczinek!» legédesebb álmából is felriad s a legsűrűbb bokor alá búvik. Most hát szent a béke addig, inig ismét össze nem kapnak.