Makay Béla: Verőfényben természeti és vadászképek tollal, ecsettel / Budapest, Franklin, 1905. / Sz.Zs. 1410

Piczi és a többi négy

FICZI ES A TÖBBI NEGY. k .BRED A HÁZ, felnyitják a tornáczajtót. Ismerős alak várja ezt már a küszöbön, a «kores» Piczi. Ma rossz kedvvel, két ballábbal lépett ki az ágyból, és három lábon tipeg. Ez nála nem jó jel. Tegnap otthoncseppent a vadászatról, most ezt orrolja. Mig a gazda felkészült, ő a méhház háta mögött, a mogyoró-bokor alatt szerelmi találkán volt a kis vörös Kósza kutyussal. Olyan haragban volt az este, hogy a zsákmánynyal megrakott hajtógyereket meg se szagolta, mikor haza jöttek. Döczögős lestél keresztülveti a magas küszöbön s megáll a lornáczon, a ruhafogas alatt. Itt szokott száradni a gazda kiizzadt vadászruhája. A ruha ina már nincs helyén. Gondolkozva áll egy darabig, aztán kitötyög a tornáczaj tón. «Bizonyosan kikészülnek», gondolja magában. Végig sétál a ház előtt s a kertkerités makiura tüskéje alatt kikeresi azt a jól ismert, kikapart utat, a hol titkon besurranhat a virágos kertbe, ha a kis rácsos ajtó zárva van. Bebújik. Zömök testét átszorítja a szűk nyíláson s vicsorit, a mint a tüske a «kis haragos»-nak még tejes orrát megböki. Végre bent van a tilosban. De nem