Makay Béla: Verőfényben természeti és vadászképek tollal, ecsettel / Budapest, Franklin, 1905. / Sz.Zs. 1410

Czimeres vad

CZIMERES VAD. 39 neszt, szimatot a vágyva-várókról nem fogott. Az ifjú gróf biztos lövésre készen áll, szeme lázasan ragyog s arczára a vaclászmámor pirja ül. Megzörren elölte a száradó falomb, két egyforma száraz ág emelkedik fölé: a nemes vad diszes czimere, s galycsörtetve robog a vén szarvasbika egyenesen a gróf felé. Az erdő mélyében az ifjú vadász megett száraz galv recsegve ropog. Az «erdő disze» megtoppan. Neszel valamit. Koronás lejét felemelve, nyakát megszegi s a nesz irányában szimatolni kezd. Lábát neki feszíti a földnek. Egy pillanatra megáll. Az iljú gróf a biztos fedezetből higgadtan czéloz és lő. Egy dörrenés s az erdő disze halálosan sebzetten térdére O \J bu kik. Egy másik dörrenés, s a gróf szivéhez kapván, halálos sebbel térdre hűli. Ivét czimeres vad esett. * Az öreg erdész levett kalappal, megrendülve áll fiatal grófja hűlő hollletemc előtt. Barázdás arczán könnyek futnak végig, remegő, tisztes ősz szakállába, melyet rég ideje annak, hogy könny nedvesített. Szólni nem tud, pedig mély hördülés fojtogatja torkát. Szólni? l)e kinek? A halott néma, többé semmi kérdésre nem felel. Végre, valamit tenni kell. Kürtjébe fúj az öreg, hívja a vadőröket. S a kürt az ifjú vadász halála felett oly fájón, j aj ongva sír-zokog. A jajongó kürt szavára először a szarvas nyomában rohanó kopók érkeznek meg s csakhamar futva jön a vadőr is. Bambán bámul hol a gróf, liol a szarvas tetemére. Nem érti, de nem is kércli mi történt: gyilkosság-e vagy baleset? A kopók csaholni, nyöszörögni kezelnek holt ifjú uruk felett. Eerencz nyomtalanul eltűnt, elő nem került. Az öreg erdész egy óra alatt teljesen megtörött, liz évet öregedett. De végre magához tér. Ilajlós, szívós ágakból snrag-