Makay Béla: Verőfényben természeti és vadászképek tollal, ecsettel / Budapest, Franklin, 1905. / Sz.Zs. 1410

Nádi utakon

2(5 NÁDI UTAKON. egy fekete kereszt, a gilisztacsőrü ibisz is megjelent fejünk felett s miután megpillantott, még hosszabbra nyújtja magát az óvatos szárnyas és gyors lendüléssel csap el mellettünk. Bebnzódunk, befarolunk csónakunkkal az embermagasságú sás közé s jó lövőhelvet tördelvén szárain, zöld sátor alatt várom a jó szerencsét. Nem soká késett. Egy vigyázatlan ibisz — vagy, mint a balatonmelléki nép nevezi: vad póka — nagyon közel talált jönni buvóhelyünkhez, mert az egyptomiak szent madarának e betelepedett, honosított rokona szempillantás alatt már szennyes, zöldes-barna selyem rongyként hullott le légi útjáról a vizbe. Csakhamar hasonló sors ért egy rőtbarna réti héjját is, mely prédát keresA'én, avagy talán az ibisz hullája által csalogatva, egy darabig ott kerengett, vijjogott fejünk felett. De mi ez? Vállamon egyszerre gyenge érintést érzek. A csónak farában eddig csendesen pipázgató Góri érintett meg hátulról az evezővel. Nesztelenül hátra fordulok, csak szememmel kérdem, mit akar, s aztán nyomban arrafelé nézek, a merre pipaszárával mutat. Fejembe szaladt a vér, a hideg széltől meggémberedett tagjaimat jóleső meleg futotta át, reszketeti kezemben a fegyver, izgatottan keresgéltem a ravaszt s majd kiléptem a csónakból attól az izgatóan vonzó látványtól, a mi kínálkozott. A sik viz túlsó feléről, a magas nád lelett, vakító fehérségű folt lebeg a kékesszürkébe borult égbolt alján s lassan, de egyenesen felém közeledik. A fehér folt mindinkább alakot nyer. Már megkülönböztethetem a laza hófehér tollazattal fedett karcsú testet, a lassan evező, inkább lebegő szárnyakat, a szárnyak közé csuklott liliomán hosszú nyakat s a szélben lengő becses disztollakal. Egy nagy kócsag, egy nemes madár, — vágyaim netovábbja, — jön, jön egyenesen felém. Nehezen, lassan röpül. Küzd dus tollazata a szél ellen, mely legerősebben éri a sik vizén. De egyszerre egyet gondol, alig negyven lépésnyire búvóhelyünktől, alacsonyan röpülve, balra fordul tőlünk és széltől védettebb szállóhelyet keres a magas náderdő szélén. Ezt az utolsó, kedvező pillanatot fel kell használnom, ha a következőben a náderdő mögött el nem akarom veszteni a szemem elől.