Makay Béla: Verőfényben természeti és vadászképek tollal, ecsettel / Budapest, Franklin, 1905. / Sz.Zs. 1410

Nádi utakon

NÁDI UTAKON. 25 Szép egy darab föld ez a legelő. Olyan a megázott pázsitja, mint gyöngygyei behintett, nyírott zöld bársony. Halkan, nesztelenül gördül rajta kocsink. Az átázott turfa-talaj meglopja a kocsikerék s lódobogás neszéi. Csak olt dübörög a lovak ütemes erős lépése alatt a föld, a hol lazább, üreges a fenék-talaj. Csend honol az egész vidéken, csend a legelőn. Csak a kalapjaink pereméről lecsepegő esőcseppek koppanása hallatszik térdeink közé szorított vadásztáskánkon. Puskáink csövén egymást kergetve, gyöngyökben fut le az esőviz. Csak nem akar tisztulni az idő, noha már rohanva sietnek délfelé a szélverte ködfelhők. A legelő testvér a réttel. Száraz nyáron a réten lul kell csónakba szállni a sik vizén; de a csónakokig félórányi hosszú a sásos zsombik közi kanyargó, keskeny halászul, a melynek süppedő, ingoványos talaján minden lépésre fel-felbuggyan a sáros talajvíz. Vadász-szempontból mégis annyiban volt köszönet a hetes esőben, hogy a rét is teljesen viz alá kerüli s a mély ló megáradt vize a legelőig küldte rónavizét. A viz alá került rét és a legelő határa voll kocsikázásunk czélpontja. Olyan csendben haladtunk át a vizáztatta legelőn, hogy a zsombikok púpjain és szárazabb szigetein legelésző, anványi vadlibákat kocsink egészen észrevétlenül bekerítette s lövésre készülhettünk. Velem együtt szótlanul emelte arczához egyik társam is puskáját. Brumburumbumm. S az eredménytelen duplázás után szótlanul szállunk le a kocsiról. Azaz, hogy talán mégsem egészen szótlanul, mert annyil mindenesetre meg kell jegyeznünk egymás kölcsönös Liszteletére, hogy: «Serétes puskának messze voll.» A lövések dörreje csak egy llegmatikus torkos gémet vert fel mély gondolataiból s ijedt vakkantással, lomhán, nehézkes szárnycsapással rebbent fel, a magasba. A hátracsuklott nyakú ijedt madár egyet rug még lábával a föld felé s elsuhog csendesebb helyre. Három gólyamama sokkal higgadtabban vette a rájuk nem tartozó fegyverdörrej t. Ott maradtak a zsombik szélén lábvizet venni a pocsogóban s tovább busultak a magas vízállás által elpusztult kicsiny gólyaíiak sorsán. A kocsitól alig néhány lépésre, a nádas rónaviz szélén, vári Makay: Verőfényben. 4