Makay Béla: Verőfényben természeti és vadászképek tollal, ecsettel / Budapest, Franklin, 1905. / Sz.Zs. 1410
A korcs
KORCS. Ő SZINTÉN BEVALLOM, hogy ezl a becsületsértő czimet csak I azért mertem kiírni, mert, legalább azt hiszem, hogy az, «a kb-t egyben-másban leleplezni készülök, ezt a czikkel soha elolvasni nem fogja. Különben még elfelől sem lehetek egészen biztos, mert annyiféle nem remélt képességei s kópéságot tapasztaltam már az ipsétől, hogy bizony-bizony az se lenne még az utolsó, ha hálátlan rágalmazásaimról tudomást szerezne. Hogy ennek valami nagyon örülnék, azt éppenséggel nem mondhatom, mert vele szemben már sok van rovásomon. 0 pedig még a tréfál se nagyon szereti. Mindenért megneheztel. Nehezen lehet megbékíteni. Ha ma mást hivők sétára, holnap ki nem jönne, ha hívnám. Ilyen érzékeny. Bizony, nem tudom, hogy nézne rám, ha megtudná, hogy: kutyába se veszem. De hiszen még meg se mondtam, «kidről van szó. Van szerencsém «őt» ezennel tiszteletteljesen bemutatni.
