Makay Béla: Verőfényben természeti és vadászképek tollal, ecsettel / Budapest, Franklin, 1905. / Sz.Zs. 1410

Erdőszélben

ERDŐSZÉLBEN. ERES KOCSINAK járhatatlan uton, lankás hegyoldalban zörög jól megvasalt paraszt szekerünk. Enyhe völgyhajlatba ereszkedünk le ; kereket kell kötni s a mokány lovak csak óvatosan, lépésben mehetnek, hogy hegyükbe ne szaladjon a kocsi. Az ólat lovak rég nem taposták; az agyagos földbe mélyen vágódó keréknyomban kocsi azóta nem járt, amióta az új makkrakás felé nem néztek. r Erdőirtás liatal makkrakásában vagyunk, melynek sorai közé kukoricza van vetve. A kocsi után koczogó Lord be-beszagol a kukoriczásba s elibénk kerül. A tölgycsemeték még alacsonyak, a magasba nyúlt kukoriczából helylyelközzel is csak alig látszanak ki. Az irtásban határjelzőül egy-egy vén tölgy elmaradt s büszkén emelkedik a törpe utódok fölé. A páratelt völgy túlsó hajlatán sürü, fiatal bükkös zöldéi és hűs árnyékol vet a völgybe le, melynek napnyugat felé szélesedő nyílásán át napsütötte virághimes rét mosolyog. A rét búja zöld füvét törpe nád és sás között az erdőszélből kikanyarodó keskeny kis patak szaggatja meg. Kéken mosolyog belé a derült ég, kéken nevet rá vissza a kis patak s az ég kék színébe öltözött virága is: a nefelejts. A búja rét aranyzöld füve közé Makav : Verőfényben.